Hevesi András: Párizsi eső epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
Ebben a nyájas környezetben tűrhetőbb volt az élet. Megvallom, még többet aludtam, mint a szállodában, ezt a szenvedélyt nem tudtam legyőzni, minden reggel csüggedten és kéjesen merültem vissza az álomba, az első egyetemi előadásról mindig lemaradtam, gyakran még a másodikról is. De azért mégis érlelődött bennem az elhatározás, hogy meghódítom Párizst. A dolog egyáltalán nem reménytelen, hiszen elragadóan kedves fiú vagyok - ezt a rögeszmét semmi sem verhette ki fejemből -, és ajánlóleveleim átsegítenek a kezdet nehézségein. Hosszú habozás után nekiduráltam magamat, és felkerestem előkelő honfitársamat, akinek nagyvilági sikereiről otthon legendákat meséltek. Lakása a Faubourg Saint Germain egyik szép, főúri házának a cselédlépcsőjéről nyílt, már ez is elbűvölt, finoman, nemesen takarékosnak látszott. Mikor felbotorkáltam a keskeny csigalépcsőn, és meghúztam a régimódi zsinórt, az előszobában koromsötétség fogadott: éppen elromlott a villany. A házvezetőnő betuszkolt a következő szobába, ahol két gyertya fényénél ingujjban pillantottam meg a házigazdát.
– Hozta Isten - mondta meglepetés nélkül. - Fantasztikus véletlen, hogy itthon talál. Ha öt perc múlva jön, már nem vagyok itthon.
Nem mondhatom, hogy túláradó szeretetreméltósággal fogadott. Úri tartózkodását aláhúzta enyhe raccsolása és személytelen tenorhangja, a nemzetközi akadémikushang, a finom emberek hangja, akiket a finomság nem akadályoz meg az érvényesülésben. Csak tenoristák boldogulnak az életben, a basszusok és baritonok csüggedt, szomorú, összetört rabszolgák, vagy kilátástalan, gyerekes lázadók.
Ebben a nyájas környezetben tűrhetőbb volt az élet. Megvallom, még többet aludtam, mint a szállodában, ezt a szenvedélyt nem tudtam legyőzni, minden reggel csüggedten és kéjesen merültem vissza az álomba, az első egyetemi előadásról mindig lemaradtam, gyakran még a másodikról is. De azért mégis érlelődött bennem az elhatározás, hogy meghódítom Párizst. A dolog egyáltalán nem reménytelen, hiszen elragadóan kedves fiú vagyok - ezt a rögeszmét semmi sem verhette ki fejemből -, és ajánlóleveleim átsegítenek a kezdet nehézségein. Hosszú habozás után nekiduráltam magamat, és felkerestem előkelő honfitársamat, akinek nagyvilági sikereiről otthon legendákat meséltek. Lakása a Faubourg Saint Germain egyik szép, főúri házának a cselédlépcsőjéről nyílt, már ez is elbűvölt, finoman, nemesen takarékosnak látszott. Mikor felbotorkáltam a keskeny csigalépcsőn, és meghúztam a régimódi zsinórt, az előszobában koromsötétség fogadott: éppen elromlott a villany. A házvezetőnő betuszkolt a következő szobába, ahol két gyertya fényénél ingujjban pillantottam meg a házigazdát.
– Hozta Isten - mondta meglepetés nélkül. - Fantasztikus véletlen, hogy itthon talál. Ha öt perc múlva jön, már nem vagyok itthon.
Nem mondhatom, hogy túláradó szeretetreméltósággal fogadott. Úri tartózkodását aláhúzta enyhe raccsolása és személytelen tenorhangja, a nemzetközi akadémikushang, a finom emberek hangja, akiket a finomság nem akadályoz meg az érvényesülésben. Csak tenoristák boldogulnak az életben, a basszusok és baritonok csüggedt, szomorú, összetört rabszolgák, vagy kilátástalan, gyerekes lázadók.
Hasonló termékek
